Barbarea vulgaris
Nyirkos, bokros helyeken, ártereken.
 |
| Közönséges borbálafű virága |
Forrás(ok):
Közönséges borbálafű virága
Barbarea vulgaris
Nyirkos, bokros helyeken, ártereken.
Forrás(ok):
Waldstein-pimpó
Waldseinia geoides
Bükkösökben, gyertyánosokban, cserjésekben, csak a Középhegységben és a Mecsekben.
 |
| Waldstein-pimpó virága |
Forrás(ok):
Változó boglárka
Ranunculus auricomus
Nyirkosabb erdőben, magas hegyi réteken, gyakran seregesen, április végétől kezdve virágzik.
Forrás(ok):
Korai juhar
Acer platanoides
Szálanként növő erdei fa, lombfejlés előtt virágzik. Azonkívül gyakori díszfa és sorfa.
 |
| Korai juhar virágzása |
Forrás(ok):
Babér boroszlán
Daphne laureola
Alacsony, kevéságú cserje, levelei fényes örökzöldek, zöldes virágai rövid fürtöt alkotnak. A Bakony, Vértes és a Börzsöny erdeiben, áprilisban virágzik.
 |
| Babér oroszlán virága |
Forrás(ok):
Tavaszi kankalin
Primula veris
Nyíltabb erdős, bokros helyeken áprilisban elég gyakori. Gyökere köptetőszert ad.
 |
| Tavaszi kankalin |
Forrás(ok):
Bogláros szellőrózsa (pápics)
Anemone ranunculoides
Erdőben, csalitokban áprilisban gyakori.
 |
| Bogláros szellőrózsa (pápics) |
Forrás(ok):
Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel
Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.
Húsos som
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.
Húsos som
 |
| Erdei somvirág |
Saláta boglárka
Ranunculus ficaria (Ficaria verna)
Nyirkosabb erdőben, nedves erdőszéleken. Leveleit salátának eszik.
 |
| Saláta boglárka |
Forrás(ok):
Kányádi Sándor: Meddig ér a rigófütty
Megjött a tavasz, leterítette köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a berkeken, a kerteken, a lankákon s a réteken, a csupasz-kopasz fák és bokrok kopárló gyülekezetén.
– No, amíg ezeket felöltöztetem... – szaladt ki a száján, de már mosolyogva szólt oda a körülötte legyeskedő szellőnek: – Eredj, szolgám, suttogd közhírré a fák és bokrok között, hogy aki megmondja, meddig ér el a rigófütty, azt elsőként s tetőtől talpig aranyvirágba öltöztetem.
Illant is már a szellő, térült-fordult, s egy pillantás alatt szétsuttogta a suttognivalóját. Nagy mozgás támadt a szellő nyomában. Minden fa és bokor azt hitte, hogy ő aztán igazán meg tud felelni a tavasz kérdésére.
A parti füzek kihúzták öreg derekukat, és legényesen kezdték pödörgetni pelyhedző barkáikat. A rekettyebokrok sem akartak lemaradni. Nem is beszélve a gyümölcsfákról. A meggy, a cseresznye, a szilva, az alma, a körte, de kiváltképpen a dió, akin egész nap füttyögni szokott a rigó, ő ne tudná, ők ne tudnák, hogy meddig ér el a rigófütty?
De bizony nem tudták. El is csendesedtek valamennyien.
– Hát ennek fele sem tréfa – kottyantotta el a korán érő cseresznye.
– „Kerek egy kérdés” – gondolta az alma s a körte.
– Kemény dió! – sóhajtotta el magát a vén diófa.
A szilva meg se mukkant.
– Ha legalább egy rigónk volna – savanyodott el a meggy –, akinek a hangjáról mértéket vehetnénk.
– Egy rigó, egy rigó.
– Bár egy rigófiú.
De nem volt.
S mert tudták, hogy a rigó a lombos fákat kedveli, elkezdtek csöndben szorgalmasan rügyezni, levelezni.
– Mi az a nagy csönd odalenn? – kapaszkodott a fölfelé igyekvő szellőbe a sombokor a domboldalon.
– A töprengés csöndje.
– Miféle töprengésé?
– Azt kell kitalálni, hogy meddig ér a rigófütty.
– S aki kitalálja?
– Aranyvirág lesz a jutalma – mondta a szellő szűkszavúan, s azzal már föl is szusszant a dombra a tavasz mellé.
Ültek és várták az eredményt.
Napok vagy talán hetek múltán, amikor már szépen zöldellt a környék, megjelent az első rigó is. És hová is szállt volna másra, mint a diófára! El is füttyentette magát. Hegyezték a fülüket a fák, de mind hegyezhették, mert abban a pillanatban innen is, onnan is felharsant a rigófütty.
Zavartan álltak a fák a nagy rigófüttyögésben. A tavasz kacagott, kacagott a tréfán, a szellő meg táncot járt örömében.
Ekkor megszólalt a sombokor a domb oldalában:
– Én megmondom, meddig ér a rigófütty.
– Kicsoda mondja meg? – néztek a kicsi sombokorra.
– Én mondom meg – húzta ki magát a sombokor. – Rigótól rigóig ér.
És ilyenkor meg körbeéri a földet.
Nagyot néztek a bölcs fák, hümmögtek, de aztán belátták, hogy a bokornak igaza van. Annál is inkább, mert látták, hogy maga a tavasz is helyeslően bólogat a sombokor válaszára. S láthatták azt is, amint elnyeri méltó jutalmát, mert abban a minutumban tetőtől talpig aranyvirágba borult.
Húsos som
– No, amíg ezeket felöltöztetem... – szaladt ki a száján, de már mosolyogva szólt oda a körülötte legyeskedő szellőnek: – Eredj, szolgám, suttogd közhírré a fák és bokrok között, hogy aki megmondja, meddig ér el a rigófütty, azt elsőként s tetőtől talpig aranyvirágba öltöztetem.
Illant is már a szellő, térült-fordult, s egy pillantás alatt szétsuttogta a suttognivalóját. Nagy mozgás támadt a szellő nyomában. Minden fa és bokor azt hitte, hogy ő aztán igazán meg tud felelni a tavasz kérdésére.
A parti füzek kihúzták öreg derekukat, és legényesen kezdték pödörgetni pelyhedző barkáikat. A rekettyebokrok sem akartak lemaradni. Nem is beszélve a gyümölcsfákról. A meggy, a cseresznye, a szilva, az alma, a körte, de kiváltképpen a dió, akin egész nap füttyögni szokott a rigó, ő ne tudná, ők ne tudnák, hogy meddig ér el a rigófütty?
De bizony nem tudták. El is csendesedtek valamennyien.
– Hát ennek fele sem tréfa – kottyantotta el a korán érő cseresznye.
– „Kerek egy kérdés” – gondolta az alma s a körte.
– Kemény dió! – sóhajtotta el magát a vén diófa.
A szilva meg se mukkant.
– Ha legalább egy rigónk volna – savanyodott el a meggy –, akinek a hangjáról mértéket vehetnénk.
– Egy rigó, egy rigó.
– Bár egy rigófiú.
De nem volt.
S mert tudták, hogy a rigó a lombos fákat kedveli, elkezdtek csöndben szorgalmasan rügyezni, levelezni.
– Mi az a nagy csönd odalenn? – kapaszkodott a fölfelé igyekvő szellőbe a sombokor a domboldalon.
– A töprengés csöndje.
– Miféle töprengésé?
– Azt kell kitalálni, hogy meddig ér a rigófütty.
– S aki kitalálja?
– Aranyvirág lesz a jutalma – mondta a szellő szűkszavúan, s azzal már föl is szusszant a dombra a tavasz mellé.
Ültek és várták az eredményt.
Napok vagy talán hetek múltán, amikor már szépen zöldellt a környék, megjelent az első rigó is. És hová is szállt volna másra, mint a diófára! El is füttyentette magát. Hegyezték a fülüket a fák, de mind hegyezhették, mert abban a pillanatban innen is, onnan is felharsant a rigófütty.
Zavartan álltak a fák a nagy rigófüttyögésben. A tavasz kacagott, kacagott a tréfán, a szellő meg táncot járt örömében.
Ekkor megszólalt a sombokor a domb oldalában:
– Én megmondom, meddig ér a rigófütty.
– Kicsoda mondja meg? – néztek a kicsi sombokorra.
– Én mondom meg – húzta ki magát a sombokor. – Rigótól rigóig ér.
És ilyenkor meg körbeéri a földet.
Nagyot néztek a bölcs fák, hümmögtek, de aztán belátták, hogy a bokornak igaza van. Annál is inkább, mert látták, hogy maga a tavasz is helyeslően bólogat a sombokor válaszára. S láthatták azt is, amint elnyeri méltó jutalmát, mert abban a minutumban tetőtől talpig aranyvirágba borult.
Húsos som
Húsos som
Cornus mas
Kisebb fa vagy cserje. Meleg hegyoldalakon kis virágernyőkkel borított fácskái április elején a lombtalan erdőben már messziről feltűnnek. Levelei virágzás után fejlődnek, átellenesek, épszélűek. Piros csontártermése ehető, gyümölcsíz készül belőle. Fája szívós, nehéz.
Húsos som lekvár készítése
 |
| Húsos somlekvár |
Gryllus Vilmos: Somvirággal, kakukkfűvel
Forrás(ok):
Sárga tyúktaréj
Gagea lutea
Erdőben, csalitos helyen, gyümölcsösökben termő hagymás növény. Hasonlít hozzá de keskenyebb levelű a mezei tyúktaréj (Gagea pratensis), két-három szabad földalatti hagymával és a fonalas levelű, hegyes lepellevelű apró tyúktaréj (Gagea minima).
 |
| Sárga tyúktaréj virágzása |
Forrás(ok):
Martilapu
Tussilago farfara
Nyirkos, omladékos helyeken, árkokban, jó talajkötő. Kerek levelei jóval később fejlődnek, tövükben 7-9 erűek. Gyógynövény, virága és levele hurutos megbetegedés ellen, levele főzeléknek is szolgál.
Forrás(ok):
Korai kankalin
Primula acaulis (vulgaris)
Csak a Bakonytól kezdve nyugat és dél felé található. Márciusban, sokszor már az enyhe téli hónapokban is virágzik.
 |
| Korai kankalin |
Forrás(ok):
Kép: Wikipedia.org
Téltemető (télike)
Eranthis hiemalis
Kicsiny, egyvirágú növényke. Rikta, csak a budai-hegyekben a János-hegy körül látható, tömegesen nő a Komárom melletti Herkályi erdőben és a Balatonnál az aszófői erdőben, bizonyára a Dunántúl déli részén is. Legelső tavasznyitó növényünk, virága március elején, február végén, de csak napfényes időben nyílik.
 |
| Téltemető (télike) |
Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz.
Forrás(ok):
.JPG)
_side_view.jpg){kind=link}
Jávorka-Csapody: Erdő mező virágai
A tartalom egyik legjelentősebb forrása a Jávorka Sándor és Csapody Vera által készített Erdő Mező Virágai című könyv. Budapest, Mezőgazdasági kiadó, 1958.
Megvásárolható például a bookline-on: bookline.hu
Megvásárolható például a bookline-on: bookline.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)