Salix fragilis
Hajtásai törékenyek. Levele kopasz, alja felé legszélesebb. A vízparti füzes ligetek
fája, gyufagyártásra is alkalmas.
Forrás(ok):
Csöregefűz (évafűz)
Salix fragilis
Hajtásai törékenyek. Levele kopasz, alja felé legszélesebb. A vízparti füzes ligetek
fája, gyufagyártásra is alkalmas.
Forrás(ok):
Fehér fűz
Salix alba
A vízpartok, áradmányok, füzes ligetek közönséges fűzfája, ezüstös-selymes keskeny levelekkel.
Magas fává nőhet. Gyógynövény, ágainak kérge lázcsillapító és összehúzó hatású salicint és cserzőanyagot tartalmaz.
A rokon fűzfajokkal könnyen kereszteződik.
Forrás(ok):
Füles fűz
Salix aurita
Kisebb cserje, ráncos, kicsiny, visszás-tojásdad, félrehajló csúcsú levelekkel. Északkeleten és nyugaton, erdős, lápos helyeken.
Forrás(ok):
Rekettye (hamvas) fűz
Salix cinerea
Magas, terebélyes cserje. Levelei felső harmadukban a legszélesebbek, fiatal hajtásai bársonyosan molyhosak. Erdei mocsaras, lápos helyeken, vízpartokon magas bozótot alkot.
Forrás(ok):
Kecskefűz (rakottya)
Salix caprea
Porzós barkái virágzáskor sárgák, termős barkái szürkék, fakadáskor ezüstösek.
Levelei közepükön a legszélesebbek, fonákukon bársonyosan szürkén molyhosak. Hűvösebb erdőkben gyakori gyomfa.
Forrás(ok):
Jegenyenyár
Populus italica
A jegenyenyár vagy lombardiai nyár (a fekete nyár egyik közismert termesztett változata. A valódi lombardiai nyárat a 17. században nemesítették Lombardiában.
Forrás(ok):
Óriás nyár
Populus robusta (a P. nigra var. plantierensis és a P. angulata kereszteződése)
Nyúlánk, jegenyeszerű lombkoronával, csúcsáig sudaras törzzsel és szegletes nyári hajtásokkal. Újabban ültetik árterekre.
Forrás(ok):
Kanadai nyár
Populus canadensis (euramericana)
a feketenyár és a virginiai nyár e kereszteződése. Üde talajon, ártereken mindenfelé meghonosodott fa. Fája igen értékes. Levelének alakja változó, nyári hajtása hengeres. Van korán fakadó változata (var. marilandica), ez a legelterjedtebb nemes nyárunk és van későn fakadó változata (var. serotina),
utóbbi piros levélnyelű és többnyire levágott levélváliú, porzós ivarú.
Forrás(ok):
Feketenyár
Populus nigra
Magas, terebélyes fa, világosszürke kéreggel. Ligeterdőkben, ártereken gyakori és homokkötésre is használták. A rövid hajtások levelének válla széles, ék alakú. Jegenyetermetű, fehérkérgű változata a var. thevestina, a tiszaháti nyár. Rügyeiből izzasztószert, továbbá hajolajat stb. nyernek. Fája gyufagyártásra, cellulózegyártásra stb. szolgál.
Forrás(ok):
Fehér nyár
Populus alba
Magas, sárgásfehéres kérgű fa, felül fényes, fonákán hófehéren molyhos vagy a tavaszi
rövid hajtásokon később elszürkülő karéjos levelekkel. Vízpartokon, ligeterdőkben, ártereken gyakori, a homokbuckák nyirkosabb közeiben uralkodó fa vagy bozótos cserje. A ligeterdő lombjának ezüstösen csillogó színét a fehér nyár levele adja. — A rezgőnyár és fehérnyár keverékfaja a szürkenyár,
P. canescens, illetve ennek változata, a var. gomboczii.
Forrás(ok):
Rezgő nyár
Populus tremula
Gyakori erdei fa szürkészöld, fénytelen, szabályosan fogazott levelekkel, amelyek hosszú, lapos nyeleiken könnyen himbálóznak. Értékes puhafát ad.
Forrás(ok):
Közönséges boróka
Juniperus communis
Tömötten ágas, 1—3 m magas örökzöld kétlaki cserje, szúrós vékony levelekkel. Sovány erdei talajon, egykori irtások helyén. Az Alföld homokbuckáin néhol tömegesen. Hamvaskék bogyói vizelethajtó és izzasztó hatásúak, fája a borókakátrányt adja.
Forrás(ok):
Tiszafa
Taxus baccata
Kétlaki örökzöld cserje vagy fa, magját piros magköpeny veszi körül. Díszfa, de vadon is a Bükkben és Bakonyban, így a Herend alatti Miklóspálhegy és Balogszeg erdejében, ahol lombos fák árnyékában Európa egyik legnagyobb megmaradt tiszafaállománya díszlik.
Forrás(ok):
Zöld vagy barna (fekete) - Fenyőfélék és barkás virágúak
Erdő > Koratavasz > Zöld vagy barna (fekete) - Fenyőfélék és barkás virágúak
Tiszafa
Közönséges boróka
Rezgő nyár
Fehér nyár
Feketenyár
Kanadai nyár
Óriás nyár
Jegenyenyár
Kecskefűz (rakottya)
Rekettye (hamvas) fűz
Füles fűz
Fehér fűz
Csörege-fűz (évafűz)
Mandulafűz (csöngő)
Csigolyafűz
Kosárkötőfűz (nemesfűz)
Közönséges nyír
Szőrös nyír
Enyves éger
Kamvas éger
Havasi éger
Közönséges mogyoró
Mezei szil
Hegyi szil
Vénic szil
Forrás(ok):
Kapotnyak
Asarum europaeum
Magános virága sötétbarna, a földből alig áll ki. Bükkösökben, gyertyánosokban
Forrás(ok):
Ujjas sás
Carex digitata
Termőfüzérei vékonyak, tőlevélhüvelyei bíborszínűek. Főleg bükkösökben.
Forrás(ok):
Pézsmaboglár
Adoxa moschatellina
Kicsiny növényke, virágai este illatosak. Nyirkosabb erdőben.
Forrás(ok):
Hegyesfogú kőris
Fraxinus oxycarpa
Hasonló az előbbihez, de levélkéi keskenyebbek, kissé elálló foguak, termései gyakran
ékválluak, rügye vörösesbarna. Az alföld ártéri ligeteiben, és ültetik is.
Forrás(ok):
Magas kőris
Fraxinus excelsior
Hegyvidéki hárs-kőris erdőkben, magas hegytetőkön növő magas, néha igen magas (40 m) fa, bíboros fekete, később lecsüngő, tömött, sziromnélküli virágbugákkal. Lombfejlés előtt virágzik. Rügye fekete.
Forrás(ok):
Babér boroszlán
Daphne laureola
Alacsony, kevéságú cserje, levelei fényes örökzöldek, zöldes virágai rövid fürtöt alkotnak. A Bakony, Vértes és a Börzsöny erdeiben, áprilisban virágzik.
 |
| Babér oroszlán virága |
Hegyi juhar
Acer pseudoplatanus
Magas fa. Virágzata lecsüngő fürt. Nyirkosabb erdőkben, főleg bükkösökben, hárs-kőris-sziklaerdőkben és ártereken.
Forrás(ok):
Erdei kutyatej
Euphorbia amygdaloides
Alsó levelei később bíborszínűek. A növény megsértve, tejnedvet ereszt. Hűvösebb erdőkben.
Forrás(ok):
Évelő szélfű
Mercurialis perennis
Kétlaki, kékesen fénylő növény. Bükkösben, gyertyánosban, mélyebb árnyékban gyakori, gyakran tömegesen.
Forrás(ok):
Illatos hunyor
Helleborus odorus
Csak a Mecsek-hegység tágabb környékén, tél végén és kora tavasszal, helyenként gyakori. Virágai nagyok, tőlevelei félig kitelelők, alul pelyhesek.
Forrás(ok):
Kisvirágú hunyor
Helleborus dumetorum
Csak a Dunától kezdve nyugatra, különösen a Vértesben. Tőlevelei kopaszak, ősszel elszáradnak.
Forrás(ok):
Erdő > Kora tavasz > Zöld vagy barna (fekete) virágúak
Békaszem
Omphalodes scorpioides.
Nyirkos, köves helyeken. Makkocskái bögreszerűen kivájtak.
 |
| Békaszem |
Forrás(ok):
Télizöld meténg
Vinca minor.
Szárai indaszerűen kúszók és gyökerezők, levelei örökzöldek. Tölgyesben, gyertyánosban és kertekben rendesen nagyobb területeket borít.
 |
| Télizöld meténg virága |
Forrás(ok):
Saláta galambbegy - Madársaláta
Valerianella olitoria
Bokros helyeken növő gyengéd növényke. Levelét salátának eszik.
Forrás(ok):
Repkény veronika
Veronica hederifolia
Földön heverő növényke. Erdős, bokros helyeken, akácosban.
Forrás(ok):
Borzas repkény
Glechoma hederacea ssp. hirsuta
Erdős helyeken. Gyógynövény, hurutos és emésztési bántalmak ellen.
Forrás(ok):
Orvosi tüdőfű
Pulmonaria officinalis.
Tőlevelei rendesen kissé szíves vállúak, serteszőrűek, gyakran fehér foltosak. Virágai eleinte piroslók. Hűvösebb erdőkben, bükkösökben. Gyógynövény, a tüdő elnyálkásodása ellen használják.
Forrás(ok):
Bársonyos tüdőfű
Puimonaria mollissima
Tőlevelei vállban lassan keskenyedők, sűrűn bársonyos szőrűek. Szárazabb erdőkben, tölgyesekben.
Forrás(ok):
Csodás ibolya
Viola mirabilis
Gyakori erdei ibolya, virága világos lila, levele kopasz, fényes.
Forrás(ok):
Illatos ibolya
Viola odorata.
Erdős, bokros helyeken. Virága illatos, sötétebb ibolyaszínű. Gyógynövény, gyökerét köptetőnek, virágát teakeverékbe és illatszernek használják.
Forrás(ok):
Kék ibolya
Viola cyanea (beraudii)
Nyíltabb, bokros helyeken tömegesen, virága alig illatos.
Forrás(ok):
Májvirág
Anemone hepatica (Hepatica triloba)
Alacsony növény, kitelelő levelekkel. A Középhegység és a Dunántúl nyirkosabb erdeiben. Gyógynövény, epe-, vese- és hóiyag-bajok ellen.
Forrás(ok):
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)